Vaskó Ferenc vegyészmérnök írása:

Tudom kedves Olvasó, hogy az Ön szeretteinek síremléke nem ilyen elhanyagolt, de azt is tudom, saját tapasztalatból, hogy igen nehéz megőrizni azt eredeti szépségében. Az eddigi gyakorlat az volt, hogy szólt egy sírkövesnek, aki jó pénzért homokfúvással, nagynyomású mosóval letisztította a sírkövet. Ez a munka eredményes és látványos, de igen költséges, a homokfúvás erősen koptatja a felületet, és hamarosan újra kell ismételni az egészet.

A javaslatom a következő:

A felületet saját kezűleg le tudja tisztítani egy gyökérkefével is. A gyökérkefe mellé szüksége van egy vödörre, vízre (minden temetőben van vízcsap vagy kút) és egy nagyhatású tisztítószerre, no meg egy kis munkakedvre.
Létezik egy nagyhatású sírkőtisztító szer, melyet a felületre kell felvinni, majd pár perc múlva gyökérkefével és vízzel alaposan át kell sikálni a teljes felületet. Szükség esetén ezt meg kell ismételni. Ezzel a módszerrel és 2-3 vödör vízzel letisztíthatja a sírt. Amennyiben a sír felületén salétromosodás jelent meg, úgy azt speciális szerrel, úgynevezett salétromeltávolítóval kell letisztítani, melynek módja megegyezik a fent leírtakkal.

Az így kapott szép, tiszta felületet meg kellene őrizni, mert azért senki sem szívesen sikálgat félévente vagy évente, ha nem muszáj. A szennyeződés okát kell megszüntetnünk! Nézzük meg, mi okozza az elszennyeződést!

A síremlékeket leggyakrabban márványból, gránitból, műkőből készítik. A márvánnyal van a legkevesebb probléma, mert az a legtömörebb anyag. A többi azonban nedvszívó képességű, ezért a felületbe került nedvesség megköti a port, illetve magával viszi azt a pórusokba. A felületben lévő víz életeleme az algának és a mohának is, melyek előszeretettel telepszenek meg ilyen felületeken. Tisztítás közben ezért lesz a keletkező hab először zöldes színű. 
Mivel sem a port, sem az algát, mohát nem tudjuk "rábeszélni" arra, hogy hagyja ki a szeretteink sírját, ezért az egyetlen megoldás az, ha nem engedjük beszívódni a vizet a felületbe.

A fentiekből következik, hogy a fentebb leírt módon megtisztított felületet szilikonnal kell kezelni. A szilikon lepergeti a vizet a felületről úgy, hogy közben a kapillárisokat nyitva hagyja, és láthatatlan marad. Erre a feladatra kapható egy sírkőápoló-szer, ami meggátolja a felület nedvesedését, így a síremlék elszennyeződését.

A szert a tiszta, de már megszáradt felületre kell két rétegben felvinni ecsettel, vagy teddy-hengerrel. Arra kell ügyelni, hogy ne legyen a felület átforrósodva, és hogy az első kezelés nem száradhat meg, vagyis nedves felületre kell felvinni a második réteget. A be nem szívódó, felesleges mennyiséget töröljük le egy puha, száraz ruhával.

Ezzel a módszerrel és ezekkel a szerekkel nem csak síremlékeket, de más, pl.: I.- vagy II. Világháborús emlékműveket, szobrokat, út menti kereszteket is meg lehet tisztítani, és meg lehet védeni a víz károsító hatásaitól.