Van már a faluban kóborló kutyák befogására ember, mégis sok kutya szaladgál az utcákon még mindig. Bőséges a választék, a kis tacskónyitól a nagy bernáthegyi-félékig igen széles a skála. Néha meg is ijed azt ember, mikor szembe találja magát velük.

Nem minden kutya viselkedése kiszámítható, hiába mondják a gazdájuk, hogy az ő kutyájuk nem harap, van rá példa bőven. Engem is megharapott egy látszatra nagyon aranyos, középtermetű kutya. A harapás nyomát a mai napig viselem a jobb bokám felett, így legalább nem kell tetkót csináltatnom.

Nem a kutyák a bűnösök hanem a gazdáik: gondoskodjanak arról, hogy zárt legyen a kert, a telek, ne szökjön el a kutya. Ha pedig kiengedik, hogy közterületen végezze el ama dolgát, amibe mi emberek gyakran belelépünk, nos az már eleve "negatív" tulajdonság, mert az ilyen ember az élet más területén is hasonlóan viselkedik.

Szomorú, hogy faluhelyen is, mint a városokban, kerülgetni kell a kutyapiszkot. Arról nem is beszélek, mennyire önzők azok, akik kiengedik a kutyáikat, nem gondolva arra, nem mindenki szereti, kedveli őket. Az óvodába, iskolába járó gyerekekre gondolva, ez közveszélyokozás egy fajtája. Mit szólnának a kutyatulajdonosok, ha az ő kertjükbe betennének más kutyákat, hogy ott végezzék el a dolgukat? Nem repesnének az örömtől. És sorolni lehetne még a variációk sokaságait.

Egy a lényeg: mikor és miként lesz, ha lesz valaha is rend kutyaügyben? Meddig kell elviselnünk, hogy az utcán kóborló kutyákba botlunk, mikor, miként lehetne ennek immár véget vetni? Milyen gazda az ilyen: még a saját kutyáját sem szereti, hiszen avval, hogy kiengedi az utcára. Az életét veszélyezteti, mert elütheti egy autó, motoros. Igazából nem is szereti a kutyáját, így meg sem érdemelné, hogy legyen. Büntetés, kinek, mikor, hogyan? Megannyi kérdés, melyekre megvalósítható válaszok kellenének, mert joggal irritálja a lakosságot ez a kutyaügy.