Kesztölc, a mi falunk szerencsés helyzetben van több okból is. Természeti adottságai, a gyönyörű környezet, a lenyűgöző táj, hogy nem csak vendégeknek, de helybelieknek is többféle kirándulási lehetőség van. Egyik nap a kereszthez, másik nap a hegyre fel, harmadnap a vadleshez és sorolni lehetne a többit is. Van hová menni mind a négy évszakban.

És ez nem semmi, mert vannak faluk melyek alvófalvak vagyis csak laknak ott de nincs semmi különös varázsa. Ki is kell használni ezt a lehetőséget, és meg is tesszük. Bárki jön hozzám vendégségbe, lenyűgözi a falut körülvevő csodás táj.

De nem csak ez számít. Akik itt élnek régóta, tudják, milyen volt egykor a falu. Szinte mindenért be kellett menni a városba. Ma már megszűnt ez a kiszolgáltatottság, mert nagyon sok minden van már a faluban ami nem volt, és amire nagyon nagy szükség volt a lakosságnak.

Az Egészségház, az orvosi ellátás bővítése, beleértve a gyógyszertárat, ami nagyon kellett, sok időt elvett régen az, hogy be kellett menni a gyógyszerért. De ugyanígy az egyéb ellátások is melyek a lakosság kényelmét szolgálják: a különböző kisboltok, melyeknek jelenlétük nagyon sokat jelent. A Papírsárkánytól a Káoszig, sok hétköznapi dolgot beszerezhetünk, elintézhetünk, fénymásolattól kezdve az elemcseréig.

A nagy CBA városi minősége is a mi kényelmünket szolgálja bőséges áruválasztékával. Sokat fejlődött a falu. A fiatal generáció már el sem tudja képzelni milyen is volt régen a falu.

Zsákfalu voltunk, vagyunk. Most már több helyről is be lehet jutni a faluba. A közvetlen buszjárat a fővárosba nagyon nagy előrelépést jelentett, ahogy a buszállomások kiépítése, a közvilágítás, és egyebek is. Fejlődő falu vagyunk: nagyon sokáig 1700 körül volt a lakosság, ma 2700 körül van.

Ennek a fejlődésnek, mint mindenhol, nálunk is megvan az előnye és hátránya. Örülhetünk, hogy nem kihaló falu vagyunk, vannak lehetőségek, tervek, elképzelések, és a lakosság, ha kell össze is tud fogni, láttuk ezt a Telenoros ügyben. De sok más dologban is: az összetartozás, ha nem is olyan erős, mint egykor volt, azért valamilyen szinten megvan. Ma már - talán jobb is? - nincs annyira élesben az hogy a falu a szájára vesz. Kevésbé ismerik egymást az emberek, jönnek - mennek régi, új lakók, sok az ideköltöző. Ez az ismeretlen ismerős másfajta közösségi létet produkál, mint mikor még tényleg szinte mindenki ismert mindekit. A fejlődés ára ez is, ahogy az összefirkált házfalak és sorolhatnám.

Örülhetünk annak, hogy falunk fejlődő stádiumban van. Mi itt élők alakítjuk saját sorsunkat, emberileg s anyagilag. Rajtunk múlik, hogy milyenné varázsoljuk környezetünket, életünk hétköznapjait és ünnepnapjait. Rajtunk is múlik, ahogy a falu vezetőin, azokon az elhivatott embereken, akik tesznek a faluért. A sok rendezvény, melyek megszervezése sok munkát, időt, energiát igényel. Bízunk abban, hogy ez is fejlődőképes lesz és marad, a falu egész lakosságának örömére, hasznára.

Borítókép: Tóth Tibor Kesztölci pincék című festménye