Hóvirág
Most már bizton elmúlt a tél.
Fagyos éjszakák után napos
délelőttök, kék ég mely messze
kél, és hosszabbak a délutánok,
de a legszebb: kinyíltak a hóvirágok!
Kicsiny, törékeny szépség, zöld - fehér
tünemény, nemes egyszerűségében
maga a tökély, megnézve látva igaz
szépségét, ahogy nyílnak, utat
mutatva az eljövendő tavasznak,
tudva és tudatva, mindig van remény:
a hó elolvadt, helyet adva hóvirágnak.

Aranyeső
A tél szépsége elmúlik, mint a hó,
átadva helyét napfényes óráknak,
és lassan tavaszba úszik a táj, mint
felhők az égen, s megélénkül a határ.
Rügyezni kezdenek a fák, s az aranyeső
vakító sárgája mint a nap ontja sugarát,
melengetve átfagyott lelkünk , melegségre
vágyva, és nincs már maradásunk szobában,
hív, vonz a megújuló, ébredező erdő - mező.
Gyalog, biciklivel útra kelünk, megmásszuk
a hegyeket, völgyeket, megannyi hely hívogat
kis falunkban, és bőrünkön érezhetjük a
tavaszi szél és napfény erejét, aranyesők
színeiben tobzódva, tavaszodik, végre!

Március
Túléltük ezt a telet is, fagyos volt
kívül - belül ,de megmaradtunk.
Immár tavaszi szellők fújnak,
nem jeges már a kis patak,
erdők - mezők sáros útjai
napfényben úsznak, mint kék
felhők az égen, s egyre zajosabb
már a világ : madárcsicsergés,
rügyek pattogása, s a hóvirágok
és aranyesők színei tobzódnak.
Március reményt hozó hónap,
tisztább s világosabb már a nappal
és jövőnknek rejtett titkai, felragyog
mint a telihold bízva holnapunkban.