Kesztölc Kestúc

keresés

Kesztölc, ez a  gyönyörű pilisi település a szülőfalum. Generációkra visszamenőleg Kara és Valkán őseim itt, a Pilis alatt élték dolgos életüket, s a templom mögötti domboldalon alusszák örök álmukat. Itt születtem én is 1941. február 12-én bányász családban, s részben itt teltzaklatott gyermekkorom. Azért csak részben, mert a háború kegyetlenül beavatkozott családunk életébe. Apám fájdalmasan korai halála (1945) miatt illegálisan kerültem egy Párkánytól nem messzimagyar községbe anyám rokonaihoz, akik a lakosságcsere keretében ide települtek át. Három évvel később anyám ugyancsak illegálisan ”visszacsempészett” az országhatáron át Kesztölcre, ahol a családunk élt, s amely után annyira vágyódtam.

Serdülő koromtól kezdve városi lakosnak tartom magam: 1953-tól Budapesten élek, amikor a szlovák tanítási nyelvű általános iskola hetedik osztályának tanulója lettem. Tizenegy évem kollégiumban telt el: 1959-ben a budapesti szlovák tanítóképzőben érettségiztem, majd öt évvel később középiskolai tanári oklevelet szereztem az ELTE-n magyar, szlovák és cseh szakon.

Nem lett belőlem pedagógus; rövid időre elcsábított a Magyarországi Szlovákok Szövetségében felkínált munka, majd az újságírás. 1966-tól a hazai szlovák nemzetiségi hetilap, a Ľudové Noviny szerkesztője lettem. Itt jelentek meg első irodalmi kísérleteim. Harminchat év után 2002-ben mint főszerkesztő innen mentem nyugdíjba. Publicisztikai és irodalmi műveimet a szlovák hetilapban, a Náš kalendárban, s több hazai és szlovákiai antológiában jelentették meg. Eddig öt önálló prózai kötetem látott napvilágot: Vzplanutie (Fellángolás), 1987, Návrat (Visszatérés), 1998, Vianoce tetky Karovej (Kara néni karácsonya), 2009, Pivnica (Pince), 2011, Jabloň (Almafa), 2013. Magyar nyelven ezen kívül két kiadásban is megjelent a Szlovák konyha c. szakácskönyvem.

Évtizedek óta nyaraim nagy részét klastrompusztai hétvégi házamban töltöm, így Kesztölctől, szülőfalumtól soha nem szakadtam el. Bizonyítják ezt irodalmi műveim is, amelyek szülőföldemről, az itt élő emberek életéről, gondjairól, örömeiről szólnak, és természetesen rólam is, kötődésemről ezekhez az emberekhez, a szülőföldem utáni vágyakozásról, s az utólag megszépített nehéz gyermekkoromról.

Valamennyi könyvemmel adósságot szeretnék törleszteni azoknak az embereknek, akik a Pilis alól utamra bocsátottak, akiknek szeretete és bizalma máig erőt ad, új alkotások írására ösztönöz.

Olvasta már?

Klányi Sándor

Kedélyes örökmozgó, keménykötésű, mintha Bruce Willis egyik filmjéből lépett volna elő. Kesztölc polgármestere volt 1999-től 2006-ig.

Gimeskövi Károly

Gimeskövi Károly, mezőgazdasági mérnök, szőlő- és bortermelő, a pilisi táj szerelmese.  A helyi termelõszövetkezet átalakulásakor kezdett az egykori TSZ-elnök a borászattal foglalkozni....

Hernádi Zsolt

A MOL elnök-vezérigazgatója Kesztölcön kezdte a karrierjét, elletőként. A Heti Válaszban így emlékszik ezekre az időkre:

Fuzik János

1957-ben született Kesztölcön, újságíró. 1999-től az Országos Szlovák Önkormányzat elnöke. 2014-től a Parlament Magyarországi Nemzetiségek Bizottságának elnöke.

Csapó Csaba

Csapó Csaba történész Kesztölcön él, az ELTE-n tanít, az első világháború előtti korszak magyar történetével foglalkozik. Alábbiakban az önéletrajza.