Hainrichffy Katalinként láttam meg a napvilágot 1966-ban Budapesten, majd röviddel a születésem után Tatára költöztünk. Csendes, magába forduló kisgyermek voltam, aki rengeteget olvasott és az elképzelt történetet később lerajzolta. Bár a rajzórákon nem tűntem ki tehetségemmel, rajzszakkörbe jártam és 10 évesen megyei rajzversenyen a díjazottak között voltam. Gimnáziumban érettségiztem, majd elkezdtem egy főiskolát, amit nem fejeztem be, mert rájöttem, hogy az nem az én utam. Hosszú évek keresgélése után a műszaki pályán találtam meg a helyem. Született két lányom , akik mellett és akikkel sokat kreatívkodtam. Ruhákat kötöttem, varrtam nekik, üveget festettünk...az ünnepek nem az ajándék vásárlás, hanem az ajándék készítés jegyében teltek nálunk. Miután felnőttek a gyerekek és kirepültek a családból, 3 éve komolyabban kezdtem el foglalkozni a rajzolással. Paksi Éva festőművésznőnél elvégeztem egy jobbagyféltekés rajztanfolyamot, ami nem csak technikai alapot adott, hanem nagyon sokat tanultam Évától a művészi alázatról is.2015 elején megkeresett Kuti Péter Úr, hogy szeretettel meghív egy csoportos kiállításra Budapestre a Kuti Galériába. Majd az év során több csoportos és egy 3 hónapos egyéni kiállításra is lehetőséget kaptam Tőle.  2015 tavaszán a neten találtam egy alkotói pályázatot " Az én csodálatos világom " címmel meghirdetve, ahova beküldtem egy rajzomat, amivel megnyertem a pályázatot, aminek fődíja 2 általam választott rajztanfolyam volt. A pályázat által megismerkedhettem egy csodás tanító és alkotó emberrel, Kovács Miklóssal, aki által nem csak szakmailag, de emberileg is nagyon sokat fejlődtem. 

Mennyire foglalkoztatja festményeinek visszhangja?

Nálam a rajzolás, festés az érzéseim, gondolataim kifejezésére szolgálnak. Természetesen örülök, ha pozitív visszajelzéseket kapok alkotásaimmal kapcsolatban, de nem a visszajelzések motiválnak. 

Van e a és ha igen, mi az ars poetikája?

A világháló segítségével nagyon sok amatőr és kortárs művésszel ismerkedtem meg, néhánnyal közelebbi barátságot is kötöttem. Napi szinten kísérjük figyelemmel egymás alkotásait, sokat tanulunk egymástól technikailag. Személyesen találkozunk különböző kiállításokon, továbbképzéseken, de pár alkotóval olyan közeli barátságot kötöttünk, hogy évente többször egy egy hétvégét együtt töltünk. 

Hogy érzi magát a mai művészvilágban, mennyire látja fontosnak tevékenyésgét?

Nem érzem úgy, hogy része lennék a szó szoros értelmében vett művészvilágnak. Mint lelkes amatőr élem meg a minden napjaimat a többi lelkes amatőr társaságában. Nagyon jó érzés számomra, hogy olyan emberekkel ismerkedhettem meg a rajzolás által, akikkel különben nem lett volna lehetőségem. Rajzaimmal főleg érzelmeket közvetítek és nagy öröm számomra olvasni az olyan visszajelzéseket, hogy rajzaim a hozzájuk rakott gondolatokkal felvidította az embereket, kapaszkodót nyújtott nekik vagy megállították és továbbgondolásra késztették őket.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy rajzaim által közeli barátságot köthettem kortárs költőnkkel, Kovács L Istvánnal, akit több alkotásom is megihletett és gyönyörű sorok születtek a műveimhez.

Mennyire tudatosan készülnek alkotásai, s mit akar közölni , átadni velük az embereknek?

Inkább érzelmi indíttatásúak a képeim, a tudatosság kevésbé jellemző rájuk. Túl szenzibilis emberkének érzem magam, így akár 12 óra alatt is nagyon sok érzelmet megélek. Rajzaim a nő-férfi kapcsolatáról, a szerelemről, vágyódásról, pozitív és negatív érzelmekről szólnak általában.

Milyen stílust képvisel , mik azok amik közel állnak Önhöz ?

Akárcsak az életben, az alkotásaimban is keresem még a saját utam. Nagyon sok technikát kipróbáltam már, alkottam grafittal,színes ceruzával, szénnel, pasztellel, festettem akvarellel és olajjal is. Ami igazán közel áll hozzám, az a grafit rajzok, amiken egy-egy számomra fontos elemet általában piros színnel kiemelek...és nagyon szeretem a pasztellport is használni.

Tervei, elképzelései a jövőt illetően ?

Előreláthatólag idén is még több kiállításon veszek részt. Tavasszal mutatkoztam be Kesztölcön egy önálló kiállítással és Budapestre is több meghívásom van. De ami igazából a legfontosabb számomra : a továbbiakban is leljem örömömet az alkotásban.