Község néprajza
A község földrajzi neveire jellemző a kétnyelvűség. A dűlőnevek elnevezése kapcsolódik a terület jellegzetességeihez illetve az ott folytatott tevékenységhez Pl. .Csurgó. az ott levő csurgó patakról, .Tatárszállás. tatárok táborának a területe volt, .Bodzás. sok földi bodza nőtt ott, .Rechtorské roli. - tanítói földek, .Ostrihomska cesta. - Esztergom felé vezető hadiút, .Paszunki legelő, .Pánské roli. - Papi illetményföld, .Kapusznice. - Káposztásföld.
A hagyományok közül kiemelkedők voltak a Luca napi népszokások, a karácsony esti ablak alatti éneklések, a húsvét hétfői .subrálás. vessző korbáccsal, a farsangi maskarázás. A téli estéken tollfosztással töltötték az időt. Befejezéskor hagyományos szlovák ételekkel kedveskedett a háziasszony a tollfosztóknak például főtt kukorica, gőzölt bukta - .parene bukti.-.
A Lucázás Kesztölcön két időponthoz kötődött. December 12-én volt a .kis Luca-járás., ekkor gyerekek jártak házról házra, tollseprűikkel kisöpörték a gonoszt és a betegséget a házakból. December 13-án volt a .Nagy Luca-járás., amikor a felnőtt Lucák férfiak nők egyaránt féktelen mulatozás közepette jártak házról-házra. Fehér öltözékük kiegészítője volt a meszelő, amit vagy harci vagy védelmi eszközként használtak.
Népviselet. A női viselet visszafogottan színes, jellegzetesen szlovák részei: csepec, csipkés gyönggyel flitterrel hímzett főkötő; lebega: anyagában hímzett blúz; rubács: hímzett alsószoknya; szakácska: fehér vagy fekete hímzett kötény; kacamajka: hímzett bársony vagy szövet kiskabát. A férfi viselet: kosela: fehér bő ing; nohavice: fekete szűk csizmanadrág; sirák: kalap.
Kesztölc kezdetben egy utcából álló utifalu volt. Idők folyamán a település több utcával bővült. A telkek építővonala hosszában, szalagszerűen halad utcáról befelé. Az utcai részen állt a lakóház, kamrafélék istállók egy fedél alatt vagy egymáshoz építve. A lakóházak hagyományos elrendezése háromosztású (szoba + pitvar+hátsószoba).
Jellegzetes építményei Kesztölcnek a pincék. Többségük löszoldalba fúrt lyukpince. A szőlő feldolgozására pince előtti présházban került sor. A pince két oldalán a falak mentén fektették le a 2-2 csántérfát, amelyekre a hordókat helyezték. A pince legvégén vakablakot vájtak, ebben az ablakban tartották a gyertyát és az apró szerszámokat.
A kesztölci szlovákok életének is legfontosabb eseménye volt a lakodalom (veszeli). A lakodalmat a lányos háznál megtartott eljegyzés (rucsnik) előzte meg. A falu lakói az eljegyzett fiatalok közeli esküvőjéről már a templomi kihirdetés (vihlászka) során tudomást szereztek. A lakodalom tisztségviselőit az örömszülők hívták meg. A legfontosabb szerepe a vőfélynek (druzsba) volt, Ő irányította a kezdettől a befejezésig az egész ünnepi ceremóniát. A vőfélynek és segítőinek szimbóluma mellénye bal mellére tűzött zsebkendő (rucsnícsek) és rozmaring (rozmarin) volt. Az esküvő fontos vendégei voltak a keresztszülők (krszni rodicse) és a menyasszony illetve a vőlegény szülei (szvat, szvatka).
A lagzis előkészületek a lagzi előtti hétfőn kezdődtek a sütéssel. Korábban a templomi szertartást megelőzően a vőlegény és hozzátartozói a zenészekkel együtt elmentek a menyasszonyhoz, ahol tréfás kikérés után vendégül látták őket, majd a két nászmenet együtt indult a templomba. A templomi szertartás után különböző tréfás megpróbáltatások elé állították az ifjú párt, például mézet kellett enniük, majd az ünnepi ebéd következett. A délutáni étkezés legfontosabb étele a csirkepaprikás, (paprikás) majd azt követte a disznótoros. Éjfélkor következett a vacsora (vecsera), amelyet megelőzött az ajándékszedés (do vinka). A vőfély és segítői beszedték a vendégektől az ifjú pár számára az ajándékot a menyasszony minden család férfitagjai számára zsebkendőt (rucsnicsek) ajándékozott. Az éjféli vacsora hagyományos étele a húsleves (masszová polevka) főtt hús tormával (varene masszo sz hrenom) és a rántott hús (viprazsane masszo). Éjjel két óra körül került sor a menyasszony átöltöztetésére a keresztmama társaságában. A menyecsketáncot követő hajnali étkezés fő étele a savanyú káposzta (kiszlá kapuszta) volt.
A táplálkozás eltért a nyári és a téli időszakban. A különbség a nyersanyagok felhasználásában, az étkezések számában és idejében érzékelhető. Télen a burgonya, bab esetenként kukorica. Nyáron a friss zöldségek és gyümölcs felhasználása volt a gyakori. A hét napjainak étrendjét íratlan szabály határozta meg. Szinte kötelező volt pénteken a bableves és a kifőtt tészta, szombaton a sült tészta. Kedd és csütörtök a főzelék, vasárnap pedig a hús napja volt.
Jellegzetes kesztölci ételek, a burgonyalángos (lokes), reszelt krumpliból készült krumplilepény (baba) kelt tészta alapanyagú káposztás (kapuszník) a dióval, mákkal és lekvárral töltött gőzölt bukta (parená bukta). Kedvelt volt a reszelt tészta leves (zámelki), nyáron gyakran készült párolt paprika (parená paprika). Tollfosztás után főtt kukoricával vendégelte meg a gazdasszony a segítőket.
