Makovics János új versei, Király Gábor fényképe

Árokszél
Járva járatlan utak nyomtalanságát,
fáradt vándorként mint kismadár,
ki repülni szeretene de még nem megy,
úgy állok meg útszéli árokparton én is,
melynek mélysége eltakar mégis kinyílik
a világ, másként látva a végtelen panorámát. 
Árokszélben megülve, közel a természet :
hangyák, csigák,  megannyi más, és pipacsok
s egyébb mezei virágok és a kék ég pompája,
álomszerűvé teszi eme pillanatokat, örökre. 
Nehéz a "felkelés" árokszéli mélységből, 
kilépve a hétlöznapiság illúzióromboló
szemétként eldobott mibenlétébe térve .

Úton lenni
Nyári hőség és zápor, egyre megy.
Az út sokasága mint folyók mente,
hívogat, és lenni rajta, benne, át 
mindenen, hajnali harmat s éji
csillagok sokszínűségének zaja,
mágnesként vonz minduntalan.
Megannyi tanya, falu, város,
képeslapszerű tájak, hegyek,
völgyek, síkságok sora melyek 
mellett elsuhan órák s napok
emlékké avanzsáló klipképei.
És az emberek változatossága.
Megannyi életregény tört részei
meghallgatás gyanánt, s kibeszélve
örömöt, fájdalmat ismeretlennek
megkönnyebülés léleknek, s hallgatom
sokszor, és szólni nem vágyok, csak 
vagyok mint út pora s mint pipacs
mely árván himbálódzik az útmenti
árokszélen, magában, másokért.

Nyár, falun
Vakáció van, kinek milyen : koronként
más, de a nyár az örök, napfényes,
melyben megfürdik a megfáradt lélek.
Nyár falun, az ám az igazi !
Bóklászni a jól ismert és ismeretlen
völgyeket, hegyeket, patakok nyomát
követve, négy égtáj felé tekintve a
csúcsról, honnan képeslapszerű a táj,
mely elmossa a hétköznapok malmát.
Forr a levegő déltájban, és a harangszó 
messze visszhangzik, mint nyitott ablakok
mellett elhaladva a nótaszó, jó ebédhez
hívón, majd a délutáni séta pincék hűvösébe,
és fagylaltozás a cukrászda teraszán, ez ám
az igazi, felhőlen boldog nyár, falun, hazafelé
menve hallgatva fűnyírók zaját, kerülgetve 
utcai kutyák barátságos játszadozását.
És az este mely elnyúló mint nagyi rétese,
lenyugszik a nap, de vár az új holnap.

Nyári hajnalok
Korán világosodik, s madárcsicsergés
a hajnal szimfóniája, mely behallik
nyitott ablakon, miként a friss levegő.
Csendes még a vidék : a fény lassan
mint az öregség,lépked elő, s nem
kér csak adja magát, önzetlenül.
Nyári hajnalok romantikája békés.
Kelni ilyenkor szoktam, mikor még
természet a "természet" s nem töri
meg autók, fűnyírók s egyébb zajok.
Vidéki  létnek piciny múltjának fénye,
beragyogja a hajnalt, mint a nap,
mely egyre jobban tör elő, megtörve
a hajnal sejtelmességét, átadva magát
a mának, mely nem várat már magára.

Teliholdas éj
Nyári éjszaka, meleg, csendes :
kint a kertben a függőágyban fekve,
felnézve égre, teliholdas éjre, ezernyi
gondolat s érzés mely motoszkál.
Mily messze a telihold, mégis közel.
Bevilágítja sejtelmes fénnyel a kertet.
S hallom az éji bogarak, rovarok
és a szél zúgását, mely távoli lelkek
halk morajlása, ki nem mondva 
amit érzek ott legbelül, teliholdas
éjszakám mélyébe süllyedve , árván.
Romantikus így az éj, varázsa mélyen
megérint, és az érzés hogy mily egyedül
 is vagyok e puszta világban, tapintható, 
és az a egy - két csillag melyet látok,
kezembe küldi földöntúli sugarát.

Olvasta már?

Kesztölc dűlőnevei

Szombaton, a Csillaghullás Minifesztiválon mutatják be Radovics Istvánné Kesztölc története című új könyvét. Az első 100 vásárló poszteren is megkapja a dűlőnevek színes térképét. A könyv ára 2500 Ft. Részlet a könyvől.