Volt egyszer egy nagyhírű gyár Esztergom belvárosában, több száz dolgozójával. Fénykorában nyári diákmunkásként én is dolgoztam ott. Hatalmas volt a gyár épületegyüttese, kívülről nem is lehetett látni, milyen sok belső épülete van még.

A Granvisus márkanév volt, még ma is van olyan szemüvegkeretem, amibe a Granvisus van bevésve. Zajlott az élet, mikor még működött a gyár. Nem csak szemüvegeket, de hallókészülékeket is gyártottak, javítottak. Volt közös élet, saját autóbuszuk, amivel a dolgozókat vitték kirándulni, nyaralni... régi szép idők...

Ma romjaiban áll a belváros szívében, rossz benyomás a busszal érkező turistáknak, bár láttam, többen is fényképezik ezt a muzeális épülettömböt. A főbejárat még megvan, a portának már hűlt helye. Sokszor sokfélét hallani, mi lesz itt, helyette, de semmi változást nem tapasztal a külső szemlélő. Most valamilyen kft üzemel benne, ahogy a gyárkapu felett olvasható is, minden bizonnyal ez nem végleges dolog.

A buszmegálló melletti kis mellékutcában van a gyár egykori ebédlőjének maradványa, szomorú látvány, betört ablakok, miegymás. Sok ember itt töltötte munkáséletét, innen ment nyugdíjba.

A gyárnak megvan a maga története, melyet meg is írnak majd, és jelene olyan, amit most látunk, jövőjét majd megtapasztaljuk. Mindenesetre nem lehet nem észre venni ezt a épülettömböt, érdemes megnézni, és elmerengeni.