Kesztölc Kestúc

keresés

Megváltozott  körülöttünk a világ, így a hagyományok, szokások sokszínűsége is vele változik. Makovics János írása

A halál, az elmúlás, a temetkezések máshogy történtek, mint manapság. A halálról nem szívesen beszélnek az emberek, főleg saját múlandóságukról, pedig ez is része életünknek. Gyerekkoromban, ha meghalt valaki az otthonában, akkor aznap és éjjel virrasztottak a szobában, feketébe öltözött asszonyok imádkoztak és halotti énekeket énekeltek. Az asztalra tettek egy égő gyertyát, és az elhunyt fényképét mellé ha volt. Sütemények, italok is voltak, és összejöttek a rokonok, ismerősök. A tükröt letakarták.

Az elhunyt halotti ruhába való öltöztetése, mosdatása szívfájdító élmény, de mégis megvolt az a személyes jellege, amit ma már nem élünk át. Régen egy temetés esemény volt, sokan részt vettek rajta. Rokonok, ismerősök ásták ki a sírhelyet, és kísérték, vitték a koporsót a halottasházba és végső nyughelyére.

Ma már gyorsan elszállítják a holttestet, nincs virrasztás. Ma egy temetés nem olyan nagy ügy. Némely temetésen alig vannak, persze függ attól is, mennyire volt ismert az elhunyt, mekkora volt a rokonsága, baráti köre. A gyászmisék tartása is változott, és a temetési szokások. Valamikor a gyászmise ideje alatt a koporsót a templomban tartották, hiszen az elhunytért volt a gyászmise. Ma ritkaság az mikor ilyesmi van, legtöbbször a halottasházban van a koporsó. Halotti tor mindenkinek volt, ma már ez is egyre ritkább, mintha nem akarnának több időt eltöltelteni a gyászoló család körében, mint amennyit muszáj. És felszólal gyászének helyett valakinek az okostelefonja, vidám hahotázó dallamként: groteszk.

Valamikor az öngyilkosokat nem temették a temetőbe hanem a kerítésen kívülre. És csak koporsós temetés volt, ma már gyakori a hamvasztás faluhelyen is. És már nem ritkaság az sem, ha valakinek a hamvait a hegyen vagy máshol szórják szét, kinek mi volt a kívánsága. Valahogy személytelenebb lett a temetés maga is : régen messze visszhangzott a gyásznép szomorú, fájdalmas gyászéneke, mikor mindenki énekelt és ez a varázs ma már nincs meg, illetve átalakult ahhoz képest, amire emlékszem.

Egy temetés mindig problémás: utólag majd mindig van valami, valaki: mért ott állt, miben volt, kivel volt, nagyon sírt vagy nem sírt, igazán széles skálán mozog egy temetés visszhangja. És hamar lerendeződik a dolog, hivatásos sírásók bonyolítják le amit kell, és gyorsan autóba szállnak az emberek. Átváltoztak a dolgok hozzáállásai a gyász ,a temetés tekintetében is, és nincs nagy különbség már falusi és városi temetés között.

Olvasta már?