Tóth Tibor vagyok, Hajdúnánáson születtem 1949-ben. Budapesten éltem 1972-ig. Általános iskolában szerencsés voltam, mert rajztanárom Tobisch Ilona festőművész volt, aki minden akkori rajzversenyre benevezte rajzainkat a világban. Így gyerekként Kínától- Amerikáig sok elismerést kaptam, ami ösztönző volt, hogy ezt folytatni érdemes..

Nyolcadikban elvégeztem egy fél éves előkészítő tanfolyamot a Képzőművészetire, de sajnos orosz nyelvből kettes volt a félévim és azzal egy jó tanuló lehetőségét vettem volna el, ha felvesznek. Ígérhettem volna, hogy év végére négyes leszek, de tudtam, hogy sose... Nyomdász "magasnyomó gépmesteri" szakmát végeztem el és lettem gépmester.

Szakmunkás tanulóként megint szerencsém lett, mert a tanárunk Varga Hajdú István festőművész volt aki már az első órákon bekérte otthoni rajzaimat, majd bevitt a Guttenberg Képzőművészeti Körbe bemutatni annak vezetőjének Xantus Gyula festőművésznek.. Két és fél évet töltöttem el Xantus mesternél. Élő modellekről rajzoltunk, festettünk Portrét, aktot, csendéleteket. Mivel külön órákat fordítottunk térbeli látás fejlesztésre és mozgásvázlatolásra, tájat csak egyénileg készítettünk, de természetesen véleményezésre megmutattuk a mesternek.

1972-ben megnősültem, először Pilismaróton laktunk albérletben, majd Leányvárra költöztünk..Két leányunk született és van egy csodálatos leány unokánk. Leányvár szeretettel befogadott minket, rendszeresen részt vettünk a közösség életében. Akkor lett felújítva a kápolna és kaptam megbízást az oltárkép megfestésére. Elkészült, gyönyörű ünnepség keretében lett átadva. Sajnos mielőtt a helyére került volna a kápolnát feltörték. Így először átmenetileg a templomban, végül a hivatal házasságkötő termébe lett feltéve, azóta ott van. Kiállíásokra rendszeresen kaptam lehetőséget. Csak hálával és szeretettel gondolunk az ott töltött évekre.

2003-ban költöztünk Klastrompusztára. Ahogy mondani szokás: szomszédunk az erdő... Ideális hely a "bár mikori" festéshez. Kesztölc épp úgy befogadott mint Leányvár. Szeretünk "együtt megélni" jót - rosszat emberekkel. A kor sohasem számított, az nem valamiféle adottság, hanem állapot, így fiatal és korosabb barátaink egyaránt sokan vannak. Több kiállításom volt Kesztölcön is. A festés számomra talán olyan mint a kimondott szó. - Nézd ma ezt láttam.. Ha ismerős valakinek megérti..és mint a szavakat nem számolom, a képeim számát sem tudom.

Vannak falfelületnyi freskóim, és vannak tojásra festett képeim.. Megfigyelni, megjegyezni, olykor tanulni mindenből és mindenkitől lehet és kell is amig élünk. Egyik kiállításom megnyitóján Bánffy Miklós azt mondta: -Minden alkotás mögött ott áll a háttér. Az alkotó ember háttere.. a család, a barátok, a környezete akik lehetővé teszik mindazt ami tőle láthatóvá válik...

 

Olvasta már?