Kesztölc Kestúc

keresés

A Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének megyei titkárával, Tvarosek Józsefnével, Annával Makovics János beszélgetett

Tatabányai vagyok. Egyéves koromban injekcis tereptohicin injekciót kaptam, és akkor kezdődtek a bajok. Már hároméves koromban hallásproblémáim voltak, az óvodában figyeltek fel rá. Tanulmányaimat budapesti hallássérült iskolában folytattam, majd visszakerültem Tatabányára. 1978-ban sikerült megalakítani a SINOSZ megyei szervezetet. 19-évesen megyei elnök voltam Esztergomban, majd országos választmányi küldöttségben elnökségi tag, és 1992-től titkár az esztergomi és tatabányai szervezetben.

Hány tagjuk van, és milyen gyakran szoktak találkozni?

Tatabányán 300, Esztergomban és környékének vonzáskörzetében 65 tagunk van. Havonta van klubnap, Esztergomban a Málta Házban. Tavasztól őszig kirándulásokat szoktunk szervezni. Tavaly Kesztölcön voltunk, nagy élmény volt, Radovics Panni volt az idegenvezetőnk.

Mi ad erőt a munkához?

A tagság összetétele nagyon sokrétű, hiszen nagyothallóktól kezdve a siketekig sokfélék vannak, és sokan csak jelbeszéd útján vagy szájról olvasva tudnak kommunikálni. Néha nehéz egyensúlyba hozni, a tolerancia és a türelem nagyon fontos dolog, hogy megértsék és tiszteljék egymást. Összefogóak, segítők egymás iránt, és egy mosoly, ölelés sok mindent le tud küzdeni. Most például a Mikulás napot tartottuk, és ez a közösségi élmény sokat számít. Vannak meghívott előadók is, akik jogi és egyéb újdonságokban tájékoztatást adnak a tagságnak.

Mennyire tudja feldolgozni az egyéni sorsok tragédiáit, milyen eszköze van arra nézve, hogy segíteni tudjon?

Jogsegélyszolgálat, és a SINOSZ által nyújtott lehetőségek, kapcsolatok. Tolmácsszolgálat áll rendelkezésükre, tanfolyamokon, továbbképzéseken vehetnek részt kedvezményesen a tagok, és ma már a jeltolmács egy szakma is lett. Sajnos hátrányban vannak még ma is, nehezen találnak munkát, legtöbbjük leszázalékolt, de vannak, akik dolgoznak, de mégis bizonytalan a jövőjük. Akik le vannak százalékolva nagyon kevés jövedelmet kapnak, és az is bizonytalan, mert minden újabb felülvizsgálat rémálom számukra, hiszen elveszíthetik azt a keveset is. Mentálisan is sérültek ők, és bár igyekeznek beilleszkedni a társadalomba, ez mégsem olyan könnyű, és nem az ő részükről. Más civil szervezetekkel is tartjuk a kapcsolatot, így ha halmozott problémáról van szó, találunk megoldást. A társadalmi nyomás nagy, jobban elfogadják őket, mint régebben, a médiának is köszönhetően.

Személyesen hogyan érzi magát, miként látja jövőjét, mi az amit szeretne elérni?

Szeretem ezt a munkát, bár már 57 évesen kezdek elfáradni, szeretném átadni a stafétabotot, de amíg bírom csinálom. Megszoktam már az ingázást Tatabánya és Esztergom között. De a netnek köszönhetően most már naprakészen tudok információkat átadni, a változásokról, eseményekről beszámolni, és sok embert a neten keresztül érek csak el. Ezt csak szívből lehet végezni, és örülök, ha látom, hogy munkámnak megvannak az eredményei, hogy segíteni tudtam másoknak.

Olvasta már?