Ahogy egy barátom mondotta: múlóban
van, s mily igaza vala: múlóban ez év is,
minden örömével, bánatával, mindörökre.

Az évszakok jöttek-mentek mint ismerősök,
hetek, hónapok egymásutánjaival, s emlék
mi maradt másokban, bennünk, nem múlik,
csak időnk a sors homokóráján, peregve
mint hullámok partravetve, érzéseket,
indulatokat, de a kövek ott lent, megmaradnak.

Múlóban éveink, létünk, de reményünk örök
tavaszként vibrál bumrerángként bennünk,
hogy lesz szebb jövő, melyben vígadva élhetünk,
mosolyt varázsolva mások s magunk arcaira,
mert az élet minden borzalma ellenére is szép,
s megéljük majd jövőnk, múlóban telve napjaink.

Borítókép: Kara István fényképe