Kesztölcön is élt, alkotott falunk szülötte, Nyilasi Tibor festő. Eddig a legtöbben a templomunk mozaikját ismertük a munkásságából. A héten átadott Kisiskolában 50 festményét tekinthetjük meg, özvegye, Nyilasi Donna adományaként. Donna asszonnyal Makovics János készített villáminterjút.
Milyen érzés itthon lenni Magyarországon?
Nem vagyok magyar, de otthon érzem magam. Tibor mellett megtanultam kicsit a gyönyörű magyar nyelvet, Kesztölcön azért tudok kommunikálni. Nagyon szeretek itt, Klastrompusztán lenni, nagy baráti köröm van. Ha az itteniekkel vagyok, úgy érzem magam, mint egy nagy családban. Imádom a magyar kultúrát.
Miért szereti Kesztölcöt?
Kesztölcön érzem a hely szellemét. A kesztölciek szeretik a vidéket, sokat tudnak beszélni a történetéről, és a legjobb az, hogy büszkék rá. Még él a kesztölciek szívében az egykori szlovák paraszti kultúra és a tradíciók. Szeretem a természetet, a környéket, az évszakokat. A falu télen, nyáron, tavasszal és ősszel is gyönyörű.
Hogyan ápolja Nyilasi Tibor emlékét?
Az életmű hatalmas és csodálatos, sokkal több időt kellene rá fordítani, mint amit én egyedül tudok. Most azzal foglalkozom, hogy katalogizálom a képeit. Tibor életrajzán dolgozom. A képeit raktárban őrzöm, most nagyon örülök, hogy Kesztölcön mindenki láthatja ötven válogatott művét. Kapcsolatban vagyok galériákkal, sok az érdeklődő.
Hogy telnek napjai, miként éli életét?
Sok elfoglatságot ad Tibor életművének feldolgozása. Mellette angolul írok novellákat és verseket. Törökül tanulok, mert most Erzurumban, Kelet-Törökorszagban dolgozom, tehetséges török fiatalokat tanítok angolra.