Falunk egyik közismert alkotóművésze Végh Sándor, akit sokan ismernek, szeretnek közvetlen modoráért, kedvességéért. Takaros lakásán beszélgettem vele, fogadásomat aranyos kutyája is elismerte.

Végh Sándor Kolozsváron született, ott végezte tanulmányait is. Tudjuk, milyen volt az élet akkoriban Romániában, így aztán mint oly sokan, ő is elhagyta és hazánkba jött. Hivatalosan érkezett, nem a zöldhatáron, 1990-ben. Úgy érezte, bizonytalan az élete, egsziztenciája és művészete, s nem lehetett tudni, mit hoz majd az új rendszer.

Kesztölcre 1999-ben jött, és hamar beilleszkedett, elfogadták, olyannyira, hogy Vágó Katalin ötletére reagálva, már 1999-ben létrehozták és megnyitották a "Lélekvirágok" című kiállítást, melyen a falu egyéb alkotó művészei is kiállíthattak, festők, szobrászok, fafaragók. Ezt a kiállítást azóta is minden évben megrendezik, és Végh Sándor is kiállít egy-egy alkotást.

Számomra leginkább kedves a "Miért akartok háborút?" című, ami egyértelműen fejezi ki mondanivalóját. Amúgy bent a lakásában van egy nagyon érdekes és szintén szimbolikusan sokat kifejező alkotás, egy nagyméretű pókháló, szélén egy pók és a pókháló közepén a dollár jele : az elanyagiasododás és a pénz utáni hajszát fejezi ki.

Kevesen tudják, hogy a falu főterén a CBA melletti parkban felállított kopjafa az ő alkotása: talán érdemes lenne egy kis táblát kihelyezni alkotója nevével. Fafarágásokat és szobrokat is készít, de főleg ötvösmunkákat. Vannak tervei, elképzelései, de egyre nehezebb a helyzete, munkái anyagigényesek, ami egyben pénzügyi is, hiszen ahhoz hogy létrehozzon egy művet, sok alapanyag kell. Sajnos nincsenek szponzorok.

Kesztölcön kívül más településeken is voltak önálló és csoportos kiállításai: Esztergomban, Kertvárosban, Lábatlanon és Budapesten is, na és persze Kolozsvárott is. Nem csak saját művészetével foglalkozik,  alkotótábort is szervezett nem egy ízben, és tanítványai közül páran ma már az Iparművészeti Főiskolán tanulnak.

A kesztölci általános iskolában két évig rajztanárként dolgozott, és a diákok kedvelték, érdekes órái voltak. Helybeli és környékbeli alkotókat ismeri, időnként találkoznak, megbeszélik saját és a világ dolgait, s helyzetüket a mai elanyagiasodott viágban nem igazán látják reménykeltőnek,de teszik dolgukat, mert erre predestinálódtak.

1956-ra emlékezve is alkotott egy közepes méretű művet. Alkotásai először fejben születnek meg, majd agyagba önti, utána gipszbe, és végül is cizellálja és megkeresi a hozzá illő anyagokat, talpat,hátteret. Sok időt, energiát igényel egy alkotás létrehozása, de szerencsés helyzetben van, mert nyelvismeret nélkül is érthető, mit akar kifejezni, átadni az embereknek. Szeretné szebbé, jobbá tenni a világot, mély humanizmusa átjön alkotásit tekintve.

2014-ben a BAUMIX pályázatán II. helyzést ért el ötvösalkotásával, ami annyira tetszett nekik, hogy készítettek tíz darab kicsinyített másolatot belőle.

Végh Sándor részt vesz a falu eseményein, ahol tud segít, és örülhetünk hogy a mi falunkat választotta lakhelyéül, gazdagítva településünket alkotásaival is.

Olvasta már?