Ma betonlépcső és vaskorlát vezet az alsó útról. Akkor kitaposott gyalogút és bokorszél, és mi gyalog jártunk, nem autóval hoztak-vittek mint manapság.

Gyerekkoromban két külön helyre jártam iskolába, a régibe ami ma már Helytörténeti Gyűjtemény, és a mostaniba, ami ma már Kincses József Általános Iskola. Kincses József, a névadó akkor iskolaigazgató volt, és oroszt tanított, mert akkoriban az volt az "elvárás".

1971-től 1978 ig jártam a kesztölci iskolába. Megvolt még akkoriban a falusias jellege, és teljesen más világ volt, eszmeileg, emberileg. A négy évszakban élmény volt az iskolába járás. Ma betonlépcső és vaskorlát vezet az alsó útról. Akkor kitaposott gyalogút és bokorszél, és mi gyalog jártunk, nem autóval hoztak-vittek mint manapság.

A tanárok is másmilyenek voltak, és az oktatás is. Akkoriban "szocializmus" volt és alapvetően más szempontokból folyt sok minden. Az iskola viszonylag jól fel volt szerelve. A belső udvaron sok diákcsíny történt a szünetekben, a délutáni szakkörök alkalmával, gondolom, ez azóta sem változott.

Szép volt, jó volt. Nekem személy szerint sok gondom akadt, "rossz" gyerek voltam, de kinőttem - túléltem, felnőttem. Sok életre szóló emlékem maradt, negatív, pozitív, mert ilyen az élet.

1977-78 ban kezdték bővíteni, építeni a régi iskola melletti új épületszárnyat, és bizony az ének, rajz, testnevelés óra sokszor avval telt el, hogy hordtuk az építőanyagot társadalmi munkában.  Jó kis munka volt, szükséges volt a bővítés az iskolának, és ma már el sem lehetne képzelni az új épület nélkül ezt a létesítményt. Valamikor volt egy emléktábla a régi iskola falán hogy mikor és hogyan épült az új szárny, ma is ott van a tornaszoba bejárata fölött.

Az osztályunkban 32-en voltunk, de változott időnként. Sokfélék voltunk, és szétszóródtunk. Vannak, akik ma is a faluban élnek, vannak, akik elmentek, kinek hogy alakult a sorsa. Sajnos az osztálytársaim közül többen végleg eltávoztak már, - ha szabad megemlítenem őket : Nebehaj Melinda, Kain Mihály, Selmeczi Sándor, Tomázi Elemér, Kain Kálmán. Tanáraink közül is meghaltak, Kincses József, Nagy Sándor, és Szabó Jánosné akivel baráti viszonyban voltam haláláig, ő irodalmat tanított, valamint Petrik József és felesége aki szintén tanárnő volt.

Emlékük sokakban él, és az iskola mely meghatározó ember volt.

Egy régi fotót mellékelek - négy darab egyben - ami az 1978 - as ballagásunkon készültek.

Olvasta már?