Eljöttek hát ismét az emberek / November könnyezi a természetet

Eljöttek hát ismét az emberek.
November könnyezi a természetet :
hullanak a sárgult levelek mint könnyek,
múló időknek emlékeit felidézve, mint
az elröppenő madár árnya, úgy jár
felettünk is az idő végtelen sávja.

Halottak napján égnek a gyertyák.
Kívül és belül izzanak mint parazsak,
mely mellett jó melegedni, emlékezni,
rájönni múlandóságunkra, merengve,
vajh ránk emlékeznek e majd, vagy
eltűnünk mint novemberi köd a semmibe ?

Halottak napján mi még élünk, remegő
kezünk leporolja sírjaink és kínjaink,
felidézve a megtett és el nem mondott
szavakat, tetteket, és talán lesz erőnk
kimondani, megmutatni itt és most
míg élünk, szeretteinknek, hogy mennyire
szeretjük, örülve hogy szerethetünk.

Olvasta már?