Makovics János verse, Tóth Tibor festménye.

Makovics János: Csillaghullás

Hegyek ölelő karjai közt,
évről évre csillaghullás
köszönt, megannyi látvány
mely örök lámpás, múlatva
jelent, emléket hagyva jövőnek.

Sokszínű programok, kicsiny
csillagok, köztünk égnek
fényt mutatva, hangulatos
napocskát adatva, nekünk.

Csillaghullás hagyomány már,
régi új ismerősök közössége,
kovácsolva falunk egységét,
fényt hozva eljövendőkért.

Olvasta már?

Makovics János : Évnek végefelé

Múltak napok ismét , évszakok járása szerint , megannyi létnek megélve adott perceit , melyek emlékben maradnak , bennünk. Sok volt mi szép, rossz, kaptunk és adtunk jót - rosszat,...