Makovics János verse. Tóth Tibor festménye.

Makovics János: Tavasz, falun

Március tombolja magát:
változékony éjek, nappalok,
de éledezik erdő - mező, és
falun látni igazán, tavasznak
zsongását, mely hívogat sokakat.

Nyílnak virágok, rügyeznek lassan
a fák, és hosszabodó nappalok
kerti munkára hívnak, megülve
padon napfényben fürödve.

Tavasz falun, még romantikus,
ha meglátjuk ezernyi szépségét.
Madárcsicsergés, melyet messze
vissz a felkavaró szél, mint oly
sok gondolat mely felhőket hajt,
tavaszi zsongásként, idelent.

Olvasta már?

Makovics János : Évnek végefelé

Múltak napok ismét , évszakok járása szerint , megannyi létnek megélve adott perceit , melyek emlékben maradnak , bennünk. Sok volt mi szép, rossz, kaptunk és adtunk jót - rosszat,...