Makovics János Ünnepek közt című verse, Tóth Tibor festménye.

Makovics János: Ünnepek közt

Megéltük ezt az évet is: égtek a
szenvedélyek nyári tábortűzek
és őszi hajnalok romantikájaként.
És immár december lépked halkan
mögöttünk,s lelkünkben ünnepi
hangulatok millirádnyi csillagjai.
Vagy mégsem tán? Hogy lehetne
víg az ünnep, tudva milyen a világ
melyben félve, aggódva élünk.
Kiszolgáltatva másoknak, magunknak,
hétköznapok zavargásaiban ledlezve,
reményveszetten is bízakodva valamiben.
Ünnepek közt tán hívőbbek vagyunk,
de sokan sajnos, kegyveszettek lettünk.

Olvasta már?

Makovics János : Sírok között

A mélyben zajlik a lét. s én hallom amint lüktet az ér. Halottaim közt a csendes magány, rámteríti holdvilág mámorát, s sírok közt élek,síró görcs között, mert nem tudom,kinek rosszabb itt, a sírok között.

Makovics János : Szeptemberke

Eljött mint nem várt szerelem. Ideje vagyon, lészen itt és most. Meghagyja nyári nap erejét délre, gyorsan suhanva csillagos éjbe. Beérlel elbujdosott dolgokat, hátrahagyva zörgő leveleket. Szeptemberke lassú kopogása hallik h...

Makovics János : Nyárelő

Közeledik mint hosszabbodó estek, nyárelő víg mezők - erdők hangjai. Fénysugár naponként ismétli magát, fel a hegyre , ki a mezőre , utcáról utcára biciklizni , megállva olykor beszélgetni...csendes , nyugodt falusi romantikában ...

Makovics János : Évnek végefelé

Múltak napok ismét , évszakok járása szerint , megannyi létnek megélve adott perceit , melyek emlékben maradnak , bennünk. Sok volt mi szép, rossz, kaptunk és adtunk jót - rosszat,...