.

Múltak napok ismét, évszakok

járása szerint, megannyi létnek

megélve adott perceit, melyek

emlékben maradnak, bennünk.

Sok volt mi szép, rossz, kaptunk

és adtunk jót - rosszat, túlélve.

Időnk véges tudjuk, eme évnek

is lassan annyi, és maradunk.

Élve amit s ahogy lehet - tudunk.

Bízva, szebb lesz jövőnk, értelme

annak hogy még itt vagyunk,

hátrahagyva eme évet, újra

élve új esztendő lehetőségeit.

Olvasta már?

Makovics János : Sírok között

A mélyben zajlik a lét. s én hallom amint lüktet az ér. Halottaim közt a csendes magány, rámteríti holdvilág mámorát, s sírok közt élek,síró görcs között, mert nem tudom,kinek rosszabb itt, a sírok között.

Makovics János : Szeptemberke

Eljött mint nem várt szerelem. Ideje vagyon, lészen itt és most. Meghagyja nyári nap erejét délre, gyorsan suhanva csillagos éjbe. Beérlel elbujdosott dolgokat, hátrahagyva zörgő leveleket. Szeptemberke lassú kopogása hallik h...

Makovics János : Nyárelő

Közeledik mint hosszabbodó estek, nyárelő víg mezők - erdők hangjai. Fénysugár naponként ismétli magát, fel a hegyre , ki a mezőre , utcáról utcára biciklizni , megállva olykor beszélgetni...csendes , nyugodt falusi romantikában ...